Az előző részben már tisztáztuk, hogy nem az elszívható fűről van szó. Most pedig nézzük meg, mivel érdemes kiváltani a pázsit egy részét, ha nem szeretnénk minden nyáron több ezer liter vizet rálocsolni.

Az előző írás inkább gondolatébresztő volt, mintsem kertészeti tanácsadás, mégis többen írták, hogy "jó-jó, de ha nem fű, akkor mégis mi?" Meglehetősen nehéz tippeket adni, hiszen ahány kert, annyi tulajdonos, annyi adottság, annyi vastagságú pénztárca és annyi különféle domborzat és mikroklíma van még hazánkban is. Ami jó ötlet egy szegedi társas házi lakás teraszára, ami szélvédett és fél napon át tűzi a nap, az nem biztos, hogy jó ötlet Szécsényben a ház és a melléképület közötti 10 méter széles részben, ahol az adottságok miatt télen a -20 fokos szél húz keresztül. Na meg azt rögtön az elején szögezzük le, hogy fű helyett olyan alternatíva nem nagyon van, ami elterül a földön és közben él is. Mulcs, különféle díszkavicsok vagy homok van helyette, amit lehet teríteni. Ésszerű alternatíva az, hogy a 300 négyzetméter fű benne 1 darab musa basjoo kompozíció helyett valami ésszerűbb, árnyékosabb, kevésbé vízigényes kertet építünk. De nézzünk néhány általános tippet, egyfajta irányjelzőként.

Kislevelű hárs (Tilia cordata) vagy Ezüst hárs (Tilia tomentosa)

Játszunk úgy az egyszerűség kedvéért, hogy üres a telek, van egy ház és a nulláról indulunk a kertben, ami mondjuk 300 négyzetméter. Tegyünk be egy hatalmasra növő fát a kert közepére, ami árnyékot ad és egy alap megjelenést idővel. Ehhez ideális lehet a hárs. Kislevelű vagy ezüst. Jól bírja a forróságot. A városi szennyezett levegőt is. Lombja kifejlődve tojás alakú és 25-30 méterre nő. Levelei sötétzöldek, az ezüst hársnak ezüstös színűek. Ősszel gyönyörűen sárgulnak. Mint faanyag elképesztően puha, emiatt könnyen metszhető, formázható, ha szükséges. Fiatalkorában míg begyökeresedik locsolást igényel, nagyobb korától külön locsolást normális esetben nem igényel. Különösebb kártevője nincs. A kislevelű virágzatából tea készíthető. Az ezüstéből nem javasolt. Mézhez kiváló mindkettő. Nyár elején intenzív illattal virágzik, főleg a kislevelű. Egy üres telek kertté formáláshoz ideális választás. Arról nem is beszélve, hogy főleg, ha a kislevelűt választjuk, az illatával be fogja lengeni az egész udvart és a méhek is rendkívül szeretni fogják. Ha alatta is füvesítünk, kelleni fog a lombszívó, viszont az árnyékában egyből kevesebb lesz a vízigény.

Levendula (Lavandula stoechas, Lavandula angustifolia)

Lehet akár francia, akár angol vagy más különleges alfaja. A levendula óriási fényigényével és szárazságtűrésével világbajnok, ha hazánk egyre forróbb nyaraihoz keresünk kerti növényt. Különféle alakzatokban ültetve, a tövéhez rakott kövekkel játszva rendkívül elegáns eleme tud lenni kertünknek. Öntözni nyaranta sem feltétlenül kell, de persze ha épp egy 2 hetes hőkupolás 40 fokban azt látjuk, hogy kókadozik, nem bűn meglocsolni. Létezik hozzá megfelelő tápoldat. Kártevője nem nagyon van, sőt ő üldözi el a levéltetveket a környezetéből. A méhek egész nyáron látogatják, ami egy komolyabb mondjuk 10-20 töves sorban meglehetősen érdekes látvány. Arról nem is beszélve, hogy a környezetében bátran lehet sziklakerti köveket, murvát (nem sötétszürkét), kulé kavicsot, gyöngy kavicsot teríteni. 30-40 négyzetmétert simán be lehet így "levendulásítani". Ha van alatta geotextília gazosodni sem fog annyira. Minimális  gondozással és vízzel a kert legnaposabb része is gyönyörű tud lenni. És ha az ember jól csinálja, nem lesz kősivatagos mű hatása sem.

Magas törzsű rózsa

Hosszú lenne belemenni, hogy melyik fajták, milyen hibridjéből vannak magas törzsű rózsák. A latin név pedig szintén messzire vinne. A lényeg, hogy bár ezek már magasabb vízigényűek, még mindig heti 10-20 literről beszélünk a legnagyobb hőségben is. Cserébe 120 cm gyönyörűséget kapunk, ami szereti a napsütést, az új éghajlatunkat és alá tudunk tenni talajtakaró növényeket. Mulcsot, vagy a fent említett kőfélék bármelyikét. A kifejlett példányok sem elérhetetlen áron mennek, így azonnal díszei lesznek a kertnek. Pár négyzetméter geotextília, rajta mulcs vagy kavics. 5-10 magas törzsű rózsa 1,5-2 méterenként néhány talajtakaró növény vagy néhány csomó dekorfű és lényegében kis anyagi ráfordítással impozáns előkertünk van.  Aminek alig van víz és gondozás igénye. És ne felejtsük, sok-sok négyzetméternyi fű kiváltva.

Leylandi ciprus Gold Rider (Cupressocyparis leylandii 'Gold Rider')

Bár a fanyalgók előszeretettel élcelődnek azon, hogy mennyire snassz a leylandi, babérmeggy, korallberkenye hármasa. A helyzet az, hogy nem véletlenül terjedtek el ezek a növények. Hiszen kiválóan érzik magukat hazánkban. Bár hozzá kell tenni, hogy eredetileg a leylandi a melegedő éghajlat miatt hazánkban egyre kevésbé komfortosan élő smaragd tuja helyetteseként került be a köztudatba. Ma már a leylandit is egyesek azok közé a növények közé sorolják, ami nem érzi jól magát az egyre forróbb magyar nyarakon. Én ezt nem látom megalapozottnak. Nekem is van és többeknek a környezetemben. 2-3 éves koráig érdemes figyelni az öntözésére. Utána lényegében vízből önellátó. Érdemes figyelni rá, mert 6-8 méterre, bizonyos fajtái akár 20 méterre is nőnek ha az ember nem sövényként ülteti és metszi. Viszont főleg az aranyszínű típusok, mint pl a Gold Rider, gyönyörű sövényt tud alkotni, de magában állva is szép. Persze nem lesz egész évben ilyen gyönyörű arany színe és azért gombásodás is előfordul. De kis odafigyeléssel simán elvan. Ha pedig a cél az, hogy ne vízigényes, nap égette legelő legyen a kertünk, akkor a leylandi a szövetségesünk. Idő mire megnő, viszont ha a kerítéstől megfelelő távolságra körbeültetjük vele a telket, alatta pedig kialakítunk egy 1,5 méteres mulcsozott sávot, ami segít nyáron nedvesen tartani, na meg segít, hogy normálisan nézzen ki a föld alatta, akkor ezzel megint csak normálisan parkosított, de szinte gondozást nem igénylő sok-sok négyzetmétert nyerünk.

Szőlő – Augusztusi Muskotály (Palatina)

Hát ha valamire nem lehet fanyalogni, hogy mennyire elcsépelt, mivel teljesen szokatlan a mai kert trendekben az a szőlő. Pedig egyre mediterránabb vagy sivatagosabb éghajlatunkon nem árt megismerkednünk újra azzal a növénnyel, amit egykoron pont az alföldi homok megszelídítésére használtak. Lényegében bármelyik fajta jó lehet. Én azért választanám a Palatinát, mert augusztusban érik, ellenálló a kártevőkkel szemben, vízigénye elhanyagolható és természetesen szereti a napfényt. Rengeteg fajta van, mindenki talál magának megfelelőt. Maga a szőlő mint irányvonal a lényeg. Persze, hogy a kertünk szép is legyen, fel kell futtatni ízlésesen, ahogy a képen van. Nyilván ez sem máról-holnapra nő meg, de azért nem is egy diófa.

Viszont az a helyzet, hogy ha egy átlagos méretű telek, átlagos méretű kertjében gondolkodunk, mondjuk a fent említett 300 négyzetméterben, akkor ha ezt az 5 növényt felhasználjuk úgy, ahogy leírtam, akkor lényegben már csak a grillező placcnak, a kutyaháznak és a merev falú medencének maradt hely. Esetleg ha nagyon nem bírunk magunkkal, elszórhatunk a naposabb részekre kecskerágót. A rózsák környékére pozsgás sziklakerti növényeket, de ezen a ponton már tényleg masszívan a túlzsúfoltság határán vagyunk. Viszont mindezt nem egy kisebb vagyon elköltése árán és kertépítő cég nélkül. Ha pedig ízlésesen helyeztük el a fentebb leírtakat, az egésznek nincs kősivatag hatása, sem lusta házigazda hatása. Miközben az eredmény alig igényel gondozást és ami a legfontosabb a témánk szempontjából: - minimális a vízigénye.